Hévíz története

Már rég a történelem ködébe veszett népek alakították Hévíz történetét: felfedezték, majd megfeledkeztek róla évszázadokra. Ki tudhatja, ki volt a legelső ember, aki a világ kezdete óta megmártózhatott a forrásban? Kinek a fájdalmán enyhíthetett a gyógyító víz legelőször? Bár ezekre a kérdésekre nem kaphatunk választ, elődeink tárgyi emlékei mégis sokat elárulnak az életükről. Büszkék vagyunk arra, hogy a város legősibb tárgyi emlékére, egy mintegy 7500 éves átfúrt kőbaltára intézményünk területén találtak rá.

A hajdan volt római jelenlétről tanúskodik Villa Rustica, és a Télifürdőben megtekinthető Jupiternek szentelt oltárkő, de ezek mellett kerámiatöredékek és pénzérmék is előkerültek a vízből.

A Római Birodalom bukása utáni évszázadok viharaiban hunok, gótok, és avarok éltek a területen.

A XIII. század második felében épülhetett román stílusú Egregyi templom. Az első írásos emlék majdnem 700 éves, itt tűnik fel először a Hewyz név.

Az 1560-as években a törökök gyakorlatilag a földdel tették egyenlővé a települést, majd a kis jégkorszakban megemelkedő Balaton vízállása miatt elmocsarasodott terület megközelíthetetlenné vált.

A XVIII. században a forrás és környéke a Festetics család birtokába került. 1795-ben Festetics György kis deszkaházat építtetett öltözködésre. A környékbeliek ezt ingyen használhatták. Festetics arról is gondoskodott, hogy a tó gyógyító hatásának híre messze eljusson.

1870-ig hét sorszámozott kőház épült a gyógytó partján. A I. - VI. házak földszintesek, csak a Hetes Ház volt emeletes. A kórház mai épületei ezekre a házakra alapszanak. A századforduló körül állíttatta a Festetics család a fürdő nyugati bejáratához az ismeretlen szobrászművész által műkőből készített Szárnyas Kerubokat, amelyek a tó gyógyító ereje felett őrködnek.

1905-től Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros vette 35 évre haszonbérbe a fürdőt. Jelentős mértékű fejlesztései mellett hamarosan országos hírnevet szerzett a fürdőnek, így az egyre rangosabb gyógytó közelsége miatt Szentandrás község Hévízszentandrásra változtatta nevét.

A trianoni békeszerződés Magyarországtól több fürdőhelyet elcsatolt, ez tovább emelte jelentőségét. Hévíz az 1920-as évektől látványos fejlődésnek indult.

A második világháború után a gyógytó először községi, majd állami kezelésbe került. Az ide látogató vendégek számának folyamatos emelkedésével egyre több építkezésbe kezdtek. A hetvenes évek derekán épült meg Hévízen az ország legelső gyógyszállodája. Egy évvel később kezdték a tófürdő a századelején készült épületeinek felújítási munkálatait amit 1985-ben fejeztek be, de sajnos 1986-ban a tófürdő új központi épületei leégtek.

1992-ben Hévíz városi rangot kapott, 1997-ben „Virágos Magyarországért” mozgalom, első díját, a rá következő évben pedig az európai második díjat szerezte meg.

2003-ban, Széchenyi-tervi pályázaton nyert összeget a hévízi Szent András Gyógyfürdőkórház a gyógytavi épületek rekonstrukciójára.

A rekonstrukció következtében felújításra kerültek a fürdőépületek és megváltozott a hasznosítási funkció is. A tó közepén lévő téliesített épületből az öltözők kikerültek a déli, illetve a nyugati oldalon lévő bejáratokhoz, ezáltal a tó közepén egy 2 500 négyzetméteres fürdőház jött létre.

Egybefüggő, átlátható tér jelent meg négy darab tükörfürdővel. Kialakult tehát egy olyan fürdőtér, amelyet télen és nyáron is használhatnak a vendégek. Ezen kívül alkalmas állófogadások, koncertek rendezésére is.

Az I.A ütemben elkészült középső fürdő épületet a vendégek 2006. március közepétől vették használatba.
A II.A ütem során elkészült gyermekmedencét és az északi épületet 2006. júniusától bocsátották a vendégek rendelkezésére.
A II.B ütemhez tartozó déli bejárat épülete és a tóközép felé vezető fedett folyosók rekonstrukciója 2009-ben készült el.

Forrás: Szántó Endre: Hévíz és környéke, Nereus Kiadói Bt., 2006.